Marosszentanna első okleveles említése 1332-ben történt. A református templom a XIII. század második felében épült román stílusban. Ebből a korból való a félköríves szentélye, a diadalíve, a szentély boltozata és a szentségtartó fülke.

A hajó és a szentély ablakait a XVIII–XIX. században alakították át, illetve falazták be. A XIX. század elején a templom nyugati falához fa harangtornyot építettek, amelyet a XX. század 30-as éveiben lebontottak, és téglatoronnyal helyettesítettek. Ekkor pusztult el a nyugati hajófal falfestményeinek javarésze, valamint a nyugati kapuzat.

A szentélyben és a diadalíven látható falfestmények a XIV. századból származnak, feltehetően észak-itáliai tanultságú mester művei.

A falképekre Nemes Ödön marosvásárhelyi rajztanár hívta fel a figyelmet egy, a Műemlékek Országos Bizottságának írt, 1895-ös keltezésű jelentésében. Az általa feltárt nyugati fal (Utolsó ítélet) legnagyobb része elpusztult.

1911–1912-ben a MOB a falképek feltárását, illetve restaurálását kezdeményezte.

Ma a következő falképtöredékek láthatók a templom belső terében:

• A szentélyzáródásban: Szent Anna jelenete és Szent Péter apostol alakja.
• A szentély déli oldalán: Szent Pál apostol és egy beazonosítatlan apostol alakja.
• A diadalív bélletén: ószövetségi próféták medallionjai (Dávid, Illés stb.).
• A diadalív déli, szentély felőli oldalán: Anjou Szent Lajos alakja, felette az okos és balga szüzek lámpást tartó mellképei.
• A hajó nyugati falán, a felső regiszterben: három apostol ülő alakja az Utolsó ítélet jelenetből; az alsó regiszterben a Leviatán és az elkárhozottak seregének töredékes jelenete látható.
• A déli hajófal külső oldalán: három koronás szent álló alakja, töredékes állapotban.

Restaurálás

A falfestmények helyreállításánál a fő szempont minden falképtöredék bemutatása volt, valamint az, hogy a templom belső terét egységes egészként kezeljük.
Ennek érdekében eltávolítottuk az összes későbbi vakolatkiegészítést, és az eredeti vakolathoz színben és textúrában közel álló vakolatot hordtunk fel. A festett felületeken belüli kisebb hiányokat retusáltuk.
A falképek restaurálására 2000 és 2005 között került sor.

A XVI. század közepén a templom és a gyülekezet reformátussá lett. A falképeket a reformáció után lemeszelték, a templom új berendezést kapott.

Adatok a templom faberendezésének történetéhez

A gazdag plasztikával és díszes festéssel kialakított szószékkorona 1773-ban készült. Főpárkányán körben a következő felirat olvasható:

„A MAROS SZ.ANNAI REf: SzEKLsA KöLcSÉGÉVEL CsINÁLTATOT ISTEN DICSÖÉGÉRE 1773 MATH 24 V 42: VIGyÁzzATOK AzÉRT MERT NEM TuDIÁTOK MELY ORÁBAN JÖ EL A TI URATOK”

Ismereteink szerint egyedülálló az erdélyi emlékanyagban az a támasztószerkezet, amelyet a diadalív felső felébe illesztettek.
A tölgyfa gerendákból csapolással készült merevítő szerkezetet fűrészelt szélű indadísszel, évszámmal és kereteléssel festett fenyődeszkákkal borították be mindkét oldalról.

A XVIII. század második felében – feltehetően a többi faberendezési tárggyal egy időben – készült a festett kazettás mennyezet. A hajdani, művészi kvalitásában szerényebb mennyezet alkotó deszkáit és osztóléceit másodlagosan felhasználták a kötőgerendák felső padlásánál.
E töredékek alapján feltételezhetjük, hogy a kazettás mennyezetet kétféle ornamentika díszítette, amelyek a kor szokásához híven átlósan vagy soronként váltakoztak. A fehér alapszínű kazettákon nagyobb, többnyire vörös tónusú, indadíszes virágkompozíciók találhatók.

A templom tornyát 1930-ban Benkő Károly építőmester építette saját költségén, egy korábbi fatorony helyére.

A templom nagyharangja 1497-ben készült. Felirata:

O rex: glo(r)ie: veni:cum: pace ih(e)s(us) n(azarenus): r(ex): i(udaeorum): i: 1:4:9:7

A nagyharang feliratának fordítása:

„Ó, dicsőséges Király, aki jöttél: a názáreti Jézus, a zsidók királya” (1497)

….